Hír
Pompejben az i. sz. 79 után elhagyott házakat még az 5. századig újrahasznosították
Az Insula Meridionalis feltárásai a Casa dei Mosaici Geometrici fokozatos újrahasználatát tárják fel a Kr. u. 79-es kitörés után: egyes tereket lakóhelyekké, termelőhelyekké és tárolóhelyekké alakítottak át egészen az 5. század közepéig.
A kitörés után egy másik történet kezdődik
Az Insula Meridionalisban végzett új kutatások más megvilágításba helyezik Pompeji történetét. A Kr. u. 79-es kitörés nem feltétlenül jelentette az eltemetett házakban folyó emberi jelenlét azonnali végét. A Casa dei Mosaici Geometriciben a régészek több, későbbi használatra utaló nyomot azonosítottak, és olyan tevékenységeket tártak fel, amelyek fokozatosan egészen a Kr. u. 5. század közepéig folytatódtak. A felfedezés így a város katasztrófa által megmerevített képénél jóval kevésbé ismert, hosszú újrahasználati szakaszt dokumentál.
Az eredmények a „Messa in Sicurezza, Consolidamento e Restauro dell’Insula Meridionalis, dal Tempio di Venere al Foro Triangolare. Regio VIII, Insulae 1, 2 e 7” című, 2023 szeptemberében indított és a közzététel időpontjában, 2026. augusztus 21-én még folyamatban lévő projektből származnak. A házban végzett régészeti vizsgálatok olyan átalakításokat különítettek el, amelyek már nem az eredeti domusok háztartási rendjéhez kapcsolódnak, hanem új használati módokra, egy eltérő jellegű elfoglalásra utalnak.
A tanulmányt a pompeji régészeti park szerkesztőségi felületén tették közzé, amely angol nyelvű, a felfedezésekkel, kutatásokkal és a lelőhely életével foglalkozó tartalmakat is közöl. Ez a szerkesztőségi jelenlét kíséri a munkálatok eredményeit, és folyamatos tudományos aktualitásba helyezi őket.
A domusok hasznos terekké alakulnak át
A kitörés után az egykori házak egyes terei elvesztették eredeti funkciójukat. Ennek ellenére nem hagyták őket teljesen magukra. A feltárt nyomok háztartási és termelő jellegű újrahasználatot mutatnak. A meglévő épületeket konkrét szükségletekhez igazították, és a rendelkezésre álló helyiségeket szervezték át ahelyett, hogy fenntartották volna eredeti elrendezésüket.
Az átalakításokhoz gyakran újrahasznosított anyagokat használtak. A régi szerkezeteket átrendezték, és a mindennapi tevékenységekhez szükséges berendezésekkel egészítették ki. Az ételek elkészítését főzőfelületek, tűzhelyek és kenyérsütő kemencék bizonyítják. A gabona feldolgozására őrlőkövek jelenléte utal, az élelmiszerek tárolását pedig többek között fa polcok szolgálták.
Mindez pragmatikus használat képét rajzolja ki. A helyiségek már nem csupán egy, a 79-es év előtt megszervezett római ház elemeiként értelmezhetők. Olyan terekké váltak, ahol termékeket készítettek elő, dolgoztak fel és tároltak. Ez a változás azért különösen fontos, mert hétköznapi tevékenységeket tesz láthatóvá: ezek kevésbé monumentálisak a díszítésnél, mégis alapvetőek a város pusztulása utáni terület életének megértéséhez.
A nyugati szektor nyomai
A Casa dei Mosaici Geometrici nyugati szektorában, a -1-es szinten több elem is arra utal, hogy a tereket a kitörés után lakóhelyként használták újra. A 28-as helyiségben különösen sok, oszlopok befogadására szolgáló kör alakú üreg található. Elrendezésük, amely a helyiség keleti oldala mentén csoportosul, egy fa szerkezet beépítésének felelhetett meg.
A régészek szerint talán egy polc állhatott itt. Az óvatosság indokolt, mivel a maradványok nem teszik lehetővé a berendezés teljes rekonstrukcióját. A lyukak koncentrációja és alakja, valamint a kitöltésükben talált elszenesedett fadarabok jelenléte azonban koherens bizonyítékegyüttest alkot egy funkcionális berendezésre az újrahasznált térben.
A 28-as helyiség közepén egy nagy, négyszögletes üreg más jellegű nyomot kínál. Ezt egy fa tartóoszlop helyeként értelmezik. Az oszlop egy padlót vagy akár magát a helyiség tetőszerkezetét is tarthatta. Ez a feltételezés azt mutatja, hogy az újrahasználat nem csupán a fennmaradt falak igénybevételét jelentette, hanem szerkezeti beavatkozásokat is szükségessé tehetett, hogy a terek ismét lakhatóvá vagy használhatóvá váljanak.
Mit mesélnek a kitöltések?
Az oszloplyukak kitöltései többféle leletanyagot tartalmaztak. Elszenesedett fadarabok kerültek elő tűzálló főzőedényekhez tartozó kerámiával és egy afrikai terra sigillata töredékével együtt. Külön-külön ezek a leletek kis számban fordulnak elő. Együttesen azonban a Kr. u. 79-es kitörés utáni jelenlétre utalnak, és megerősítik a ház későbbi használatának értelmezését.
A főzőkerámia a tűzzel és az ételek elkészítésével kapcsolatos tevékenységekre utal, míg az elszenesedett fa olyan szerkezetek nyomát őrzi, amelyek eredeti formájukban eltűntek. Az afrikai terra sigillata töredéke szintén anyagi támpontot ad a későbbi használathoz. A forrás ugyanakkor hangsúlyozza az együttes korlátozott jellegét, ezért fontos különválasztani a biztos megfigyeléseket a felvetett rekonstrukcióktól.
Ez a kombináció inkább egy folyamatot, mintsem egy elszigetelt eseményt tesz rekonstruálhatóvá. A házat újra birtokba vették, átalakították és hosszabb időn át használták. A nyomok nem egy romos épület egyszeri, alkalmi behatolását írják le, hanem olyan cselekvések sorát, amelyek a katasztrófa után fokozatosan átalakították a tereket.
A használat több évszázadon át folytatódik
A Casa dei Mosaici Geometrici nyomai tágabb időrendbe illeszkednek. A kitörés utáni tevékenységek fokozatosan egészen a Kr. u. 5. század közepéig fejlődtek. A tanulmány egyik legkézzelfoghatóbb eredménye éppen ez az időtartam: megmutatja, hogy a használatváltás nem szűkíthető le egyetlen, közvetlenül a kitörést követő szakaszra.
A főzéshez, őrléshez és tároláshoz kapcsolódó berendezések visszatérő szükségletekre utalnak. Azt sugallják, hogy a tereket beillesztették a mindennapi élet rendjébe, és funkcióik a használóktól és az egyes időszakoktól függően változhattak. Az Insula Meridionalis házai így újrahasználható szerkezetekként jelennek meg, amelyek eredeti környezetük eltűnése ellenére új gyakorlatoknak adhattak helyet.
Ez az értelmezés szerény nyomokra épül: oszloplyukakra, elszenesedett töredékekre, kerámiákra és a tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó berendezésekre. Jelentőségük társításukból és a helyiségekben elfoglalt helyükből fakad. A tanulmány ezért az építészeti átalakításokat a mindennapi élet gyakorlataival kapcsolja össze, és azt követi nyomon, miként válik egy régi ház új használatokhoz igazított térré.
A késő ókortól az emlékezet koráig
A tanulmány címe a kutatást a késő ókor és a reneszánsz közötti időszakba helyezi. A közlemény részletesen bemutatott elemei elsősorban a Casa dei Mosaici Geometrici késő ókori újrahasználatára vonatkoznak, amelyben a tevékenységek a Kr. u. 5. század közepéig fokozatosan bontakoztak ki. A reneszánsszal való kapcsolatot a cikk általános kerete jelzi, a bemutatott megfigyelések azonban főként a kitörés utáni használatokra és a házban azonosított átalakításokra összpontosítanak.
Az Insula Meridionalisban zajló munkálatok a Vénusz-templom és a Háromszögletű fórum közötti terület biztosítását, megszilárdítását és helyreállítását szolgálják, a VIII. régió 1., 2. és 7. insulájában. A Casa dei Mosaici Geometriciben tett felfedezések ehhez a folyamatban lévő beavatkozáshoz kapcsolódnak, és megmutatják, hogy a szerkezeteken végzett munkálatok miként szolgáltathatnak új régészeti adatokat a kitörést követő korszakokról is.
Pompejiben a Kr. u. 79-ben megállt város képe így egy újra birtokba vett és átalakított helyszín képével egészül ki. A 28-as helyiségben az oszlopok, az elszenesedett fa és a háztartási tevékenységekhez kapcsolódó berendezések teszik láthatóvá ezt a folytonosságot. A Casa dei Mosaici Geometrici így több egymást követő használat emlékét őrzi, a római háztól kezdve azokig a későbbi elfoglalásokig, amelyek újra hasznosították romjait.
Források: pompeiisites.org